Ismerje meg a Somlót

Már a római korban is termett itt szőlő

A kénytelenül magunkkal cipelt gondok egy szőlőszemnyi idő alatt válnak semmivé, amikor a nyolcas főúton Veszprém felől közeledve meglátjuk a hegy összetéveszthetetlen vonalait, amelyre jó okkal mondják sokan régtől fogva, hogy olyan, mint Isten ittfelejtett kalapja…

…Jó okkal, és nem csak a formára gondolok most, hanem a hegyet körbelengő delejességre is, ami erőt ad az izmokba-inakba, terhesebb időkben kitartásra bír, élteti-növeszti a fürtöket és átjárja, kiszínezi a gazdák álmait.

A Somló vulkanikus bazaltsapkás, 431 méter magas tanúhegy, melyet sokat formált a szél ereje. Bazaltja a levegőn fehér foltossá, majd törmelékessé válik, így építésre alkalmatlan. A tufa-málladéknak és a bazalttörmelékes talajnak is köszönhető az itteni borok különleges ásványossága, emellett a fekete bazalt hőelnyelő képessége is segíti a szőlők érését, egyenletes meleget biztosítva még éjjel is.

Szőlő már a római korban is termett itt. (Érdekességként megemlíthető, hogy még kelta lovas sírokat is találtak errefelé.) A hegyen a XI-XIV. századokban főúri és udvari birtokok is létesültek. Törekedtek arra, hogy a földterületek ne darabolódjanak szét, de a hegytörvény még a fák engedély nélküli kivágását is tiltotta. A furmint IV. Béla idejében került a hegyre. A hajdani egyházi birtokokon még aszúborokat is készítettek. Fordulópontnak tekintik a XVII-XVIII. századi pereskedést a szőlőbirtokos parasztok és az apácakolostor között. Nevezetes dátum 1888 szeptembere, amikor is megjelent a filoxéra a hegyen, aminek következtében sokan tönkrementek és a birtokszerkezet átalakult. Az államosítás 1946-ban következett be és az ezt követő évtizedek nem szolgálták az egykori jó hírnevet.

A helyi hagyomány alapján a borokat inkább házasították és nem fajtaborok készültek. Korábban még a szüret ideje október 21-ére esett, Orsolya napjára.

A régebbi időkben Tokajjal egy napon említett borvidék egyik jelenkori problémája a túlzottan leaprózódott birtokszerkezet.

A hegyet három (öt) kápolna ékesíti – a mi birtokunkhoz a XIII. században épült Szent Márton-kápolna esik legközelebb. A kápolna fa tornyát csak később emelték. Közelében forrás fakad; érdemes itt az arra járóknak kicsit elidőzni.

Az első vár építésének idejét nem tudjuk; a XI. századi keletkezése bizonytalan, feltehetően az oklevél, – amelyre ennek kapcsán hivatkoznak-, hamis (XIV. századi). Dr. Zákonyi Ferenc Útikalauza és mások is a tatárjárás utáni időkre teszik keletkezését. Birtokolták többek mellett a Garaiak, Rozgonyaik, Kinizsi Pál, Szapolyai István és Bakócz Tamás is. 1543-ban egy nagyobb csata háromezer török felkoncolásával zárult ezen a területen. Ugorva egy nagyobbat az időben: 1721-től válik a vár állapota igazán rosszá. Felújítása 2017-ben kezdődött meg. A birtokról felnézve jól láthatóak a kővár komor, múltidéző falai.