Kétlászló Pincészet,
Somló
A hegy mesél és tanít, ráadásként bort ad nekünk ajándékba - mi más kellhet még?
A birtokon finoman keveredik a tradíció modern elemekkel, eszközökkel; a százhúsz éves, két részre osztott présház megköveteli a hagyományok tiszteletét csakúgy, mint az őrt álló, hűs árnyékot adó, öreg diófa a pince mellett és minden egyes szőlőtőke a felső úttól az alsó útig.
Fejet hajtunk
az előttünk itt járók verejtékes munkája előtt, megőrizzük nyomaikat. Ugyanakkor a mai idők újfajta kihívásokat is adnak, amelyeknek igyekszünk úgy megfelelni, hogy alkalmazzuk a modern technológiákat, ismereteket és eszközöket is. Izgalmas lehetőséget látunk kék szőlőfajták telepítésében, amely gondolat bár újnak és szokatlannak tűnhet, valójában már a filoxéravész előtti időkben jelen volt a kékszőlő a Somlón. A hegy sok más mellett megtanít, újra tanít minket magyarnak lenni és láthatatlan-tapinthatatlan, mégis érzékelhető, tiszta erejével segíti keresztény gyökerű értékrendünk megőrzését is.
Boraink
Kalap, pipafüst és lajtorja
A kádár mester által alaposan felújított, hagyományos ászokhordóban kiforrt és érlelt bor. Óvatosan, leheletfinoman összeismertettük az Askesis nevet viselő borunkkal. A legtestesebb, legbőszavúbb italunk, amihez bátran vegyük fel kalapunkat, gyújtsunk pipára a diófa alatt és tekintetünket nyugtassuk az ég színeivel. Felülmúlhatatlan élmény ez így együtt.
Metamorphosis
Ez a bor úgy lett, ahogyan azt az Isten adta... Csak a napfény, a bazalt, a sok munka és a jófajta fehér szőlők (olaszrizling, furmint és kevéske juhfark) - a többi maga a csoda; az átalakulás, átlényegülés csodája... Nem szűnik meg bennünk az öröm, amikor ezt a különleges folyamatot végigkövetjük újra és újra; végül a csap alá tartjuk poharainkat, koccintunk és mosolygunk tovább...
Askēsis
Ebben a borban egyetlen cukormolekula sem maradt. A remeték egyszerű, tiszta és teljes életét tükrözi vissza minden egyes férfias korty. Jobb könyvek mellé különösen ajánlott bor.
Philia
A 2023-as szüret színmustjából született a Philia nevű, legtisztább borunk. Lassabban erjedt, mint a többiek, de végül megszületett a várt eredmény. Mély, baráti beszélgetések bora - tűzropogás és naplemente mellé különösen ajánljuk. Az őszinteség megkerülhetetlen.
Kik vagyunk
Dr. Ságodi László
1978 novemberében született Miskolcon. Gyermekkorának jelentős része Vásárosnaményban telt, majd a gimnáziumi évek során ismét Miskolcon élt a család. 2004-ben szerzett általános orvosi diplomát a Pécsi Tudományegyetemen, majd 2009-ben szakvizsgázott le aneszteziológia és intenzív terápiából. Ugyanebben az évben született meg fia.
2011-től Veszprémben él, ahol részben a Napok Fája Hagyományos Kínai és Integratív Orvosi Magánrendelőben, részben pedig a Csolnoky Ferenc Kórházban dolgozik jelenleg is. Tanult hipnoterápiát, írt egy regényt Partot érés címmel és tagja a Sunday Shift zenekarnak is.
Triebl László
1981-ben született Veszprémben, itt is töltötte gyerekkorát. Középiskoláját a Győri Bencés Gimnáziumban végezte, amit azóta is igazi Alma Materként tart számon. Ezután visszatért Veszprémbe, hogy 2004-ben villamosmérnöki szakon főiskolai diplomát szerezzen automatizálás és teljesítményelektronika szakirányokon. Ezután a Budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott MSC villamosmérnökként, szélessávú média, valamint akusztika-hangtechnika szakirányokon. Egyetem mellett kezdett dolgozni a Zeneakadémia stúdiójában. Később visszatért Veszprémbe, és fejlesztőmérnöki pozícióban dolgozott egy autóipari multinacionális cégnél, majd később ugyancsak fejlesztőmérnökként helyezkedett el egy magyar építőipari cégnél. A mérnöki munka mellett a zene sosem maradt ki az életéből, másodállásban hangmérnöki munkákat végez, illetve mindig is aktívan zenélt különféle klasszikus- valamint könnyűzenei zenekarokban.
Vélemények
Kedves Laci! Ma este kóstoltam meg a borokat! Ez igen! Gratulálok! Nekem a Phylia a kedvencem.:) A Metamorphosis lecsengése gyönyörű. Az Askēsis finom illatú és különleges. A „Pipa” számomra férfias!:)
Nagyon eltaláltad a neveket! Az ember kedvet kap hozzá! Hajrá Fiúk!!!
Klaudia
Dr. Menyhárt Attila
„Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelőnek, valakinek aki tudja hol kell meghalni. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. A mélyben a csepeli tájat látom, a messzeségben hazám lapályait. Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit. ”
Márai Sándor